Nem is tudom mit lehet
mesélni két olyan napról ami talán közel sem volt elég ahhoz, hogy egy ilyen
várost megismerjünk. Arra viszont tökéletesen megfelelt, hogy egy szuper
társaság jöjjön össze, és csodálatos élményekben legyen része egy gyönyörű és
igen nagy fontossággal bíró városban. Nem tudom a sors iróniája-e, de szinte egyértelmű
volt, hogy valaminek történnie kell, túl simán nem juthatunk el uticélunkhoz.
Ide tartozik,
hogy Bukarestben forgalmi dugóba keveredtünk, aztán a gépünk közel két órás
késéssel szállt fel, illetve az, ahogy a nagy gyurakodásban a kedves utasok
egymást (és persze minket is) szidalmaztak, hogy hova gyúródunk, hova megyünk
stb.
Innen aztán már
kellemesebb dolgok vártak ránk, bár sokan féltünk a repüléstől, mert
legtöbbünknek az első ilyen útja volt. Így megkönnyebbülve szálltunk le a
Brüsszel melletti Charleroi reptéren. Innen közel negyven perces út vezetett be
a városba, ahol aztán lefoglaltuk szobáinkat a Saint Gery nevu panzióban vagy
hotelben, már magam sem tudom miben. A szobák otthonosak voltak bár az
illemhely ajtaja furcsának számított, mivel picit nyitva hagyva azonnal megtelt
minden az "illattal". Ennek ellenére kellemes környezetben helyeztek
el, az ablakon kinézve pedig egy nagy utcai vendéglőre néztünk, ahol éjszakáig
tartó színes forgataggal találkoztunk.
Sétálgatva a nagy Brüsszel ezen
részében rájöttünk, hogy nem csak ez az utca ilyen, hisz a város tele van
"vendéglő-utcákkal", ahol azon a héten épp tengeri gyümölcsök hete
volt, így mindenki kagylót és más ínyencségeket fogyasztott.
A mi társaságunk
azonban inkább a híres belga sörre és csokoládéra specializálódott, főként a
Csoki készítőknél tett látogatása után.
Természetesen nem
maradt el a Parlamenti látogatás, ahol fényképezés és kiselőadások foglalták le
időnket, nem megfeledkezve az itteni ebédről ami már csak a helyszíntől is
különleges volt. Kajáról lévén szó ettünk olasz illetve belga vendéglőben és
persze a szállásunkat biztosító szállodában is. Itt is volt incidens, de
szerencsére nem nagyobb és végtére is remélem nem hagytunk rossz benyomást
senkiben az erdélyi látogatókról.
Záróakkordként személyes véleményem a városról úgy foglalható össze, hogy
valamilyen szinten irigylem az itt dolgozókat nem a fizetésekért (na jó azért
is), de a pörgő életmódért, a sokszínűségért, és azért, hogy mindenki magát
adja, nem pedig azt amit elvárnak tőle. Amit itthon őrültségek vagy feltűnési
mániának neveznénk ott teljesen hétköznapi, megszokott.
Hát ennyi volt a mi kis utunk az Európai Parlament városába, talán még
eljuthatunk máskor is...Aufwiedersehen Bruxelles
(Szőcs Mónika)
|
